Reggel hat körül keltem. A lépcsőn lefelé találkoztam a szomszédunkkal, Gergővel. Ő egy angoltanár, aki nagyon szeret beszélgetni. Noha nem találkozunk sűrűn, amikor összefutunk, mindig jókat dumálunk. Elmesélte, hogy ismerte az egyik tanárom, Körmendy tanár úrat. Jó barátok voltak, de mióta Körmendy tanár úr elköltözött, nem tartják a kapcsolatot. Sajnos elég fáradt voltam, így másra nemigen emlékszem a beszélgetésből. Gergő elkísért a templomig. A templom előtt gyülekezett az osztályom. Elköszöntem Gergőtől, és odamentem az osztályfőnökömhöz, Pácz tanár úrhoz. Nem sokkal ezután bementünk a templomba elpróbálni a pásztorjátékot. Miután átöltöztünk, Körmendy tanár úr odaadta az egyetemes könyörgést. Próba után kipakoltuk a székeket (ahogy azt szoktuk :D), majd beültünk a fűtött padokba. Nem sokára kezdődött a mise. Az első sorban ültem, balomon Sz. B. jobbomon B. R. és N. V. M. A misét a vezetőség kezdte egy beszéddel. Hamar eljött az adóztatás, úgyhogy a sekrestyébe mentünk felvenni a jelmezünket. Noha én már át voltam öltözve, a többiekkel beszélgettem. Nem sokra rá elkezdődött az előadás. Noha sok hibát vétettem, szerintem jól sikerült. Remegtem, ugráltam, nevettem az adrenalintól, amikor nem voltam a színpadon, de a porondon az izgalmamat a közönség elől sikerült elrejtenem. Az előadás után vastapsot kaptunk! Az osztályfőnök egy gyors beszédet mondott, aztán indulhattunk haza. Gyorsan hazaértem: Battyhányról a Moszkvára, onnan busszal haza. Otthon gameltem, és zenét hallgattam naggggyon hangosan (attól féltem, hogy szólni fog miatta a szomszéd). Noha örültem a szünetnek, a délután elég unalmas volt. Édesanyám hozott haza kínai ételt, bambuszos tésztát, ami finom volt, de hamar eltömött, így csak a felét tudtam megenni.
Ez a nap eléggé unalmasan indult. Ebéd után azt mondtam a szüleimnek, hogy menjünk el a raktárba, mert van ott egy rakás társasjáték, amit tavaly készítettünk elő a Mikulásgyárnak, de akkor kifutottunk az időből. Amikor beültünk az autóba, egy checkengine gyulladt ki a műszerfalon. Kiderült, hogy a generátor elromlott. Sikerült eljutnunk a raktárhoz, ahol átszálltunk apám céges autójába, egy 2006-os Iveco Daily-be. Ez volt az egyetlen háromszemélyes autó a raktárnál. Sajnos karácsony környékén egyetlen autószerviz sincs nyitva, így napokig a 3,5 tonnás Iveco-t kell majd használnunk. A Mikulásgyárban leadtuk a társasjátékokat, és kaptunk ajándékba egy CD-t. Kicsit szomorú voltam, mert odaadunk egy olyan játékot is, ami kisgyerekkorom egyik kedvence volt, de megnyugtat a tudat, hogy jó helyre került. Olyan helyre, ahol nemcsak porosodni fog.
Későn keltem fel, és egész nap az egyik régi osztálytársammal (akinek Busi a beceneve) videójátékoztam, akivel az első iskolámban voltunk osztálytársak. Régen legjobb barátok voltunk, és bár még mindig jól kijövünk egymással, érzem, hogy mindketten sokat változtunk, és már nem ugyanazok az érdeklődési köreink. Ennek ellenére nagyon jó érzés volt újra együtt játszani vele. Mondtam neki, hogy jöjjön el hozzánk a téli szünetben, de azt mondta, hogy sok terve van télre, úgyhogy szerinte tavasszal nagyobb az esélye, hogy találkozni tudunk. És elkezdett a hó huldogálni. De mintha mindegy volna, el is állt. Így bár szerettem volna sétálni egyet a hóesésben, mire elkezdtem készülődni, már el is állt, így végül nem mentem ki. Este megnéztem egy videót két magyar politikusról, Magyar Péterről és Fülöp Attiláról, akik egymással „macskaharcba” keveredtek. Ez nem vita volt, csak egy macskaharc. Elég szomorúvá tett, hogy ilyen állapotban van a magyar politika. A saját lelki békém érdekében nem szeretném részletesebben kifejteni a véleményemet erről.
Hajnalban hagytam abba a videó nézését. Unalmas volt, úgyhogy el is aludtam közben. Hajnali 3-kor ébredtem fel, akkor kapcsoltam ki. Emiatt megint elég későn keltem fel. A szüleim reggel elmentek a piacra, később édesapám elvitte az autót a szerelőhöz. A javításra csak januárban kerül majd sor. Délelőtt gitároztam, miközben édesanyám a konyhában dolgozott. A nap nagy részét a számítógép előtt töltöttem. Sajnos lehet, hogy megfáztam, mert kicsit fáj a torkom és folyik az orrom, de egyelőre nem vészes. Remélem, nem leszek beteg szenteste előtt. Emellett a gyomrom is elrontottam.
Miután felébredtem, elkezdtem játszani. Nem sokkal később feldíszítettük a karácsonyfát, majd ebédeltünk. Délutáni pihenés után a nappaliban vacsoráztunk. Ott ritkán szoktunk enni, csak ünnepekkor. Ezután ajándékot cseréltünk a szüleimmel. Egy basszusgitárt kaptam állvánnyal és erősítővel. Sajnos megtudtam egy sötét titkot, ami nagyon megviselt. Nagyon csalódtam az egyik családtagomban. Ez teljesen elrontotta a hangulatomat, és tönkretette az ünnepi érzést. Emiatt korán lefeküdtem, így nem tudtam elmenni az éjféli misére, pedig szerettem volna.
Miután felébredtem, bundás kenyeret ettem, és azonnal elindultunk a nagyszüleimhez, hogy megünnepeljük a karácsonyt. Számunkra ez az igazi családi karácsony. Ott voltak a keresztszüleim és az unokatestvéreim is. Ebédeltünk, és bár az étel nagyon finom volt, nem voltam igazán éhes a bundás kenyér miatt. Ezután megajándékoztuk egymást. (Igazából a basszusgitáromat is ezen a napon kaptam meg. A családból mindenki beleadott egy kicsit az árba. Az erősítőt a szüleimtől kaptam, így azt tegnap adtűk oda. Az állványt pedig majd 27-én kapom meg anyukám egyik barátjától.)
Nem csináltam sok mindent. Csak feküdtem az ágyon, és Busival játszottam. A napom eléggé semleges volt.
Reggel észrevettem, hogy megint elrontottam a gyomromat. Vettem be széntablettát. Ezután Sződligetre mentünk, hogy meglátogassuk anyukám egykori kolléganőjét és legjobb barátnőjének családját. Van egy fia, aki körülbelül egykorú velem, és vele kellett időt töltenem. Régen jól kijöttünk, de már nem nagyon tartom vele a kapcsolatot. Ennek az az oka, hogy sokat megváltozott. Elkezdte az embereket a cipőjük alapján megítélni, a fasizmust és Hitlert dicsőíti, és gyakran mond cigányellenes és rasszista dolgokat. Szerencsére az apja nagyon okos ember, és vele jó beszélgetésem volt. Sajnos ottlétem alatt hasmenésem is volt. Megkaptam a gitárállványt, és este elindultunk haza.
Ez a nap is unalmasan indult. Busival játszottam, majd ebédeltem, aztán megint vele játszottam. Délután el akartam menni egy boltba, ami kifejezetten zenekaros termékeket árul, de a szüleimnek jobb ötlete támadt. Összepakoltunk, és elmentünk korcsolyázni. A Vasas Jégcentrumba mentünk. Évek óta oda járunk, ez a kedvenc jégpályánk. Mindig jó a jég, nagy a pálya felülete, a belépő ára átlag alatti, praktikus az öltöző, és sok pályamunkás van a jégen, akik azonnal segítenek, ha valami történik. Körülbelül 30-45 percet voltunk a jégen. Eléggé elfáradtam. Ez volt az első korcsolyázásom a szezonban. Miután hazaértünk, egy kicsit játszottam, lezuhanyoztam, majd leültem szerkeszteni ezt a weboldalt.
Kora reggel néztem, ahogy az egyik online barátom egy fantasy RPG-t játszik. Annyira felcsigázott ez a műfaj, hogy meg is kérdeztem tőle, hol tudnám letölteni a játékot. Kiderült, hogy a gépem nem elég erős hozzá, de van egy hasonló, melynek kevesebb gépigénye, a Grim Dawn. Nem igazán örültem, hogy megint költeni kell egy játékra, főleg karácsony után, de aztán láttam, hogy le van akciózva 2,5 euróra, ami kb. 90% kedvezmény! Az akció január 2-ig tart, de nem akartam várni, így azonnal megvettem. A barátom segített beóóelindulni a játékban, és már a 23. szinten vagyok! Ezután ebédeltünk, rántott pulykamell volt szezámmagos bundában. Olyan finom volt, hogy összesen hatszor ettem belőle! Utána újra játszottam, de most nem voltam egyedül, mert a barátom is becsatlakozott. Nagyon jó játék, főleg ennyiért, bátran ajánlom mindenkinek! Éjfél után meguntam a játékot, és zenét kezdtem hallgatni. Egy magyar punk zenekar új albumát, ami most jelent meg, és a címe „Haljunk bele együtt”. Most a „Lemondtam az emberekről” című dalt hallgatom róla. A dallam könnyen megjegyezhető, és a szöveggel is tudok azonosulni. Nagyon ütős szám, még most is ezt hallgatom, miközben írok, és egyszerűen nem tudom megunni!
Ez a nap is eléggé unalmas volt. Reggel elmentünk a boltba, és bevásároltunk a szilveszterre. A nap hátralévő részében a Grim Dawn-al játszottam.
Délben keltem fel. Néztem egy élő közvetítést egy SytheX nevű YouTubertől, majd elkezdtem készülődni a színházba. Igen, színházba. A szilveszteri programunk a színház volt. Az „Ezeregy éjszaka” című előadást néztük meg. Nekem (és a családomnak is) nagyon tetszett. Ezután taxival mentünk haza, és leültem szórakozni az FL Studio-val. Az éjfél gyorsan eljött. Éjfélkor pezsgővel koccintottunk, majd átmentünk a konyhába lencsét és disznóhúst enni. .
Az év első napja, de csodás! Rengeteg babona létezik, egyik szerint nem szabad veszekedni. Nos, ebben a családban ez nem egészen megoldható, még az év első napján sem, ahogy karácsonykor sem volt az. Na mindegy, már megszoktam! Este egy 10 MHz-es rádióadót forrasztottam magamnak. Bár nem tudom kipróbálni, mert otthon nincs rövidhullámú rádióm.
Reggel találkoztam a nagypapámmal a Deák téren. Onnan metróval akartunk elmenni egy zeneboltba. Legalábbis ezt terveztük, de rossz irányba szálltunk fel a metróra. Sebaj, gyorsan korrigáltuk a hibát, és pont a zárás előtt értünk oda. Ott a nagypapám megvette nekem a „Nem az a punk aki 2” című könyvet, ami idén… vagyis inkább tavaly, karácsony előtt jelent meg. Már régóta szerettem volna ezt a könyvet; megvan az első része, és nagyon tetszett. Ezután sétáltunk a Corvin negyedben, a nagypapám megmutatta a régi munkahelyét, majd villamossal (4-6) mentünk Moszkváig, onnan hazamentünk. Este, amikor már ágyban voltam, „nosztalgiarohamot” kaptam. Ez egy olyan jelenség, amit magamon vettem észre. Amikor visszagondolok régi, szép (vagy nem annyira szép) emlékekre, valami pánikrohamhoz hasonló tüneteket érzek. Szorul a légzésem, elfogy az erő a kezemből, fáj a mellkasom és a hasam, izzadok, hányingerem van, a szívem nagyon hevesen ver, és a pulzusom az egekbe szökik. Nem tudom, miért történik ez, általában 5-15 percig tart. Mindenesetre nem annyira fontos, csak megemlítettem.
Hajnalban aludtam el, ahogy már megszoktam. Délben keltem, ittam, ettem, majd lezuhanyoztam, és ez a nap is gyorsan elrepült. Este basszusgitároztam, kop-kop, itt van édesanyám, épp hazaért, szuper! Jön a futár is, édesanyám tőle rendelte meg az összes bevásárlást.
Viszonylag korán keltem. Reggel elmentem édesapám egy hangszerboltba, ahol közölték, hogy a régi gitárkábelem nem javítható meg, így édesapám vett nekem egy újat. Nem is akármilyen kábelt: 24 karátos aranyozott csatlakozói vannak. Ezután elmentünk a nagypapámhoz. Felvittük a gitáromat, a basszusgitáromat, a gitár- és basszuserősítőimet, rengeteg kábelt, egy audio interfészt, egy laptopot, egy mikrofont és egy szájharmonikát — mindent, ami a zenéléshez kell. Délelőtt a nagypapámmal együtt zenéltünk: ő gitározott, én basszusgitároztam hozzá. Ezután átmentünk a konyhába enni, majd visszamentünk, és felvettünk néhány dalt, ahol ő gitározott és énekelt, hogy amikor már egy jobb helyen lesz, még mindig hallgathassam a felvételeket. A nagypapám kölcsönadott egy Muszty-Dobay Gitáriskola könyvet és egy PC-606 analóg fényképezőgépet. Nagyon jól éreztem magam, jó volt újra látni a nagypapámat, mert nyár óta nem találkoztunk. Öt körül értünk haza, ahol édesanyám milánóival várt. Ez nagyon jól esett, mert egész nap csak kakaós csigát ettem. (Többet is ehettem volna, de nem voltam igazán éhes.) Viszonylag korán lefeküdtem, és körülbelül hajnali háromra már aludtam.
Ez volt az ünnepek utolsó napja. Jaj, de gyorsan elrepült! Dél körül fürödtem, játszottam, és egy kicsit tanultam is a holnapi napra. Bár nem meglepő, őszintén szólva nem igazán van kedvem visszamenni. Már az is rosszul esik, ha csak arra gondolok, hogy minden nap korán kell kelni. Mindegy, egy hét alatt megszokom majd. Elég sokat fájt a fejem, és ez elég unalmas nap volt, szóval nem nagyon tudok mást írni. Este egy kis társadalomkritikát hallgattam, rap formájában. Az elmúlt napokban sokat hallgattam ezen zenész dalait, de a saját érdekemben inkább nem nevezném meg az előadót.
Egész éjjel alig aludtam egy órát. Reggel misével kezdtünk, és én olvastam egy imát. Az órák elég gyorsan teltek. Testnevelés órán kint voltunk, ami hidegben nem túl kellemes. Most egy kicsit fáj a torkom. Angolból dolgozatunk volt, ami nagyon rosszul sikerült. A nap gyorsan eltelt. Iskola után otthon lefeküdtem, és este hétkor keltem fel. Most pedig már elmúlt éjfél, és nem tudok aludni.
Faszom bele, majd egyszer lefordítom. Egyenlőre itt fogom folytatni a naplóírást magyarul. Aztán időnként lefordítgatom a régi jegyzeteket. A fordítás miatt a szerkesztés dátumát nem fogom megváltoztatni. Egyébként noha a weboldalon a blog szövege magyar lesz (kivéve az eredeti, archívált, angol oldalon,) a napokat, és a szerkesztés dátumát angolul fogom hagyni, mert így tetszik, és kész. Mostmár mindenki megfeledkezett erről a weblapról, úgyhogy mostmár cenzúra nélküll, őszintén vezethetem a naplóm, itt, a neten. Egyébkéntlehet, hogy nem lesz türelmem fordítgatni, és ChatGPT-vel elintézem xd. Bár elég tróger módszer, lehet, hogy ez lesz. Áhh, még nem tudom. Na mindegy, ez még a jövő zenéje.
Végül ChatGPT-vel lefordítottam, a magyartalan részeket meg kézzel átírtam. Kicsit trehánny, kicsit olcsó, de ez van.
Most nem is olyan szar a kedvem. Na jó, egy kicsit. De job, mint tegnap, meg az azelőtti néhány napban. Eltelt már a hét fele, és ez tök jó. Holnap zenekari próba... Na meg hittan és angol dolgozat. Plot twist: egyikből sem tudok szart sem, egész délután görcsölt emiatt a szar miatt a gyomrom, hát még holnap milyen lesz. Na mindegy, ha azt túlélem, onnantől ez a hét már gyerekjáték! Sokat gondolkodok mostanában azon, hogy négy év múlva merre tovább. Szüleim a Pázmányt tolják, de mégegy katolikus iskolát nem biztos, hogy szeretnék, meg amit nemrégiben a három szichológussal műveltek, az LMBTQ supporterként kifejezetten antipatikus. Nem vagyok eég konzervatív ehhez a szerephez. Én inkább ELTE-ben vagy SZFE-ben gondolkodom, amit édesanyám annyira nem fogad örömmel, édesapámnak meg még nem említettem. Na mindegy, még sok időm van vacilálni, aztán lesz ahogy lesz...
Régen voltam ilyen mélyen. Nem sok embernek beszélek erről, számszerint vagy kettő, ha tudja, úgyhogy Te kedves olvasó, megtisztelve érezheted magadat. Nem tudom, mit akarok írni, csak rámjött az írhatnék, hogy kiszabaduljon belőlem, ami bennem van. Évek óta nem voltam ilyen mélyponton azt hiszem. Pedig amikor az iskola kezdődött, meglepően boldog voltam, sőt, mitöbb boldogabb voltam, mint a nyáron. Sejtettem, hogy valami turpisság van a dologban. Ez így októberre be is bizonyosodott. Anyám alszik... biztos megint O. Á.-val, az ő nagy szerelmével álmodik. Ki nem állhatom azt a faszit. Többet beszél vele anyám, mint apámmal és velem összesen. Remélem, ha az ítéletidő eljőn, mind a ketten oda fognak jutni, ahova érdemlik... Múltkor azt írta neki, hogy álmában közös lányuk született, és hogy mennyivel sokkal jobb lett volna, ha így történik... Kösz muter, ez jól esett bazdmeg. Te, kedves olvasó, emlékszel, amikor tavaly karácsonykor írtam, hogy egyik családtagomról sötét titkok derültek ki? Akkor nem mertem leírni, mert féltem, hogy anyám olvassa az oldalt, de így, lassan egy év távlatából, így, hogy már feledésbe merült az oldal, így engedd meg, hogy elmeséljem a történetet. 2024, karácsony. Édesanyám kapott egy bluetooth fülhallgatót. 50 múlt, nem ért a technológiához, így hát megkért, hogy csatlakoztassam a fülest a telefonjához. Ekkor kapott üzenetet egy számomra ismeretlen férfitől. Hát mondom megnézem, visszaolvasom a beszélgetést. Bummmm, az arcomba' robbant egy dickpic. Így legyen boldog az ember karácsonya?! Jeleztem apámnak, mert hát mégiscsak anyám házastársa. Ezelőtt már volt egy érdekes, perverz beszélgetése egy bizonyos kollegájával O. Á.-val, akit évek óta ismert, és a faszinak volt egynéhány érdekes megmozdulása. Megjegyzem, anyámnak többször jeleztem, hogy zavar engem az, hogy miajdnem minden szabadidejét O. Á.-ra fordítja, erre meglepődött azon, hogy szoktam nézni a beszélgetésüket, majd lekódolta a beszélgetést, de kódnak a születési évét állította be... Nagyon kreatív, nehéz volt rájönni. Aztán az a lényeg, hogy miután két férfivel is volt viszonya a házas(!) anyámnak, úgy gondoltam, konfrontálom erről, valamint javasoltam apámnak, hogy költözzön el, mert hármunk közül egyikünk mentálegészségének sem jó az, ami itt zajlik, és mivel anyám nevén van a lakás, ő nem fog elköltözni. Ebből az lett, hogy anyám előadta, hogy ő az áldozat, neki milyen rossz volt, amikor az ő édesapja elköltözött tőlük, és hogy én tönkre akarom ezzel tenni a családot... Ergo megint mindenért az apám és én vagyunk a hibásak. Na ennek a "beszélgetésnek" annyi következménye lett, hogy minden maradt ugyanúgy a családban, anyám a dickpices palit letiltotta O. Á.-val pedig megváltoztatta a beszélgetés kódját az irányítószámunkra... nagyon kreatív, mit ne mondjak. Úgyhogy igen muter, ne csodálkozz, hogyha a közeljövőben egy fáról lógó testemet lengeti a szél, vagy éppen huszonpár évesen a túlvilágig iszom magam. Nem azt akarom hogy bűnsnek érezd magad, nem akarlak hibáztatni... csak azt akarom, hogy tudd: a mintaszülő nem az, amit te képviselsz, sokkal inkább az, akire mindvégig mutogattál. Nagyon nem vagyok jól. Már egy éve lassan, hogy ez megtörtént, de nem oly' rég visszatértem anyám és O. Á. chatjére, és hiba volt, ezzel sebeket téptem fel. Noha nem ettől oly' rossz a kedvem, ez már csak olaj az amúgy is hevesen lángoló tűzre. Rosszkedvem, motiválatlanságom talán részben az okozza, hogy rá kellett eszmélnem arra, hogy a boldogság egy állapot, mely a pillanatban kurvajó, de aztán meg sznik létezni, s ily módon az ember célja ismét a boldog élet elérése, de azt sosem fogja elérni, mert nincs olyan, hogy boldog élet, hiszen az élet egy folyamat, a boldogság meg ennek a folyamatnak csak egy-egy pillanata. Ráadásul a boldogság olyan, mint a drog: minél többet kap belőle az ember, annál többre vágyik, és ha azt a többet megkapja, az sem lesz elég, és még több kell neki, és ebben a körforgásban él, egészen addig, amíg bele nem betegedtem. Egy "vulgáris köntösbe burkolt kritika" (értsd: Krúbi) ezt nagyon jól megfogalmazta. Olyan jól, hogy ki is írtam Gumiszobába. Eza két sor jellemzi a legjobban, hogy én miként tengetem mostanság a mindennapjaimat. Na ez egy kicsit hosszúra sikerült. A lényeg az, hogy anyám alszik. Apám munkában, vagy tán tart hazafelé épp. Noha meglehet, hogy nem jön, és az irodában alszik. Ki tudja? Majd reggel kiderül. Nagyon erős a késztetés, hogy lemenjek valahova sétálni, megpihenjek egy fán, aztán ott is maradnék. Könyebb lenne, minden probblémám megoldaná. Millió legyet ütnék egy csapásra. Talán egy nap majd erőt veszek magamon, és megteszem. Lehet, hogy nehéz lesz, de utána a megnyugvás, az, melyet azon fa biztosítana... egy örök megnyugvás. CsáBITÓ, mit ne mondjak...